A pályán kívülről könnyű!

Hollandia – Magyarország 6-1. Akkor ezt még egyszer. Hollandia – Magyarország 6-1. Az eredmény ugyan egy barátságos mérkőzésen született, de azért azt ugye nem várja el senki tőlünk, szurkolóktól, hogy akkor már ne is dühöngjünk, ugye?

A németek elleni parádés mérkőzés után újabb megaláztatásban vehettek részt a címeres mezbe bújt, gondosan összeválogatott sztárfutballistáink. Ezúttal a holland válogatott mutatta meg nekünk, hogy manapság hogyan is művelik a világ legnépszerűbb sportágát.

Pedig minden olyan szépen indult: Dzsudzsák Balázs gyönyörű ballábas tekerésével még mi vezettünk, s bár már az első félidő további részében sem volt sok közünk a játékhoz, a szünetre 1-1-es döntetlennel vonulhattunk. A második játékrészben viszont már érvényesült a papírforma, az Oranje támadószekciója totálisan szétzilálta a mieink „védelmét”, akik gyakorlatilag a különféle csúszó gyakorlatokon kívül másban nem igen jeleskedtek. Felesleges lenne belemenni az egyéni értékelésekbe, mindenki iszonyatosan gyenge volt. A gond nem is ezzel van, hanem magának a mérkőzésnek a létrejöttével.

Gratulálok azoknak a magyar személyeknek, akik úgy gondolták, hogy lesz bármi értelme is a németek elleni, illetve a mai összecsapásnak. Gratulálok mindenkinek, aki azt hitte, hogy az idei szezonban már egyáltalán nem érdekelt magyar játékosok majd ugyanúgy fognak pörögni, mint a Világbajnokságra készülő holland sztárok. Külön gratulálok Koemannak, aki a múltkori zakó után magára hagyta a válogatottat „Csináljatok amit akartok!” felszólítással. Drága Erwin! Ha már ennyire nem érdekel a csapatod, akkor maradj is Hollandiában, és többet ne gyere vissza Budapestre!

De vele együtt egyik szakvezetőt sem látom a továbbiakban szívesen, ugyanis teljesen felesleges sikerült egy újabb, kurva nagy rúgást bevinniük az amúgy is agonizáló magyar futball testébe. Olyan apróságokra már ki sem térek, hogy ezzel az egész országnak is ártottak. Igaz, a játékosok is, akik között hemzsegnek a Nyilasi Tibor által is emlegetett megélhetési futballisták, de hát kicsit körül kellene nézni, hogy milyen elv szerint válogatják be a magyar játékosokat már évek óta. Nem mintha olyan nagy lenne a merítés.

Egy szó mint száz: ezt elkúrtátok fiúk, nem kicsit, nagyon.

Dzsudzsák Balázzsal kapcsolatban olvastam a legújabb átigazolási pletykát, ami ráadásul lehet, hogy több mint egy szokásos nyári kacsa. Balázsról ugyanis azt írják, hogy a török Fenerbahce állítólag igen élénken érdeklődik iránta, s már nagyon komoly tárgyalásokat is kezdett a PSV-vel ez ügyben.

Mint mindig, ezúttal is a teljesen személyes véleményem fog következni. Szerintem Dzsudzsák jelenleg az egyik legtehetségesebb, és legpiacképesebb labdarúgónk (Ha Gera Zoli fiatalabb lenne pár évvel, akkor persze ő lenne az). Fiatal kora ellenére is meghatározó tagjává tudott válni a Debrecen felnőtt csapatának, majd utána Eindhovenben sem vallott szégyent, sőt. A legutóbbi szezonban minden sorozatot egybevéve majdnem 20 gólig jutott, és hasonló mennyiségű gólpasszt is adott, a PSV egyik kulcsemberévé vált, aki képes volt akár mérkőzéseket is eldönteni. Mindezt a Holland első osztályban, ami ha nincs is a világ legjobb 5 bajnoksága között, azért szorosan követi őket. Aki itt jól teljesít, azt viszik Angliába, Spanyolországba, Olaszországba.

Éppen ezért számomra igen furcsa és érthetetlen döntés lenne Balázs és a menedzserei részéről, ha végül Törökországban kötne ki. Nem a török futball minőségét, az ottani kényelmes életet, és a minden bizonnyal ezzel járó még nagyobb anyagi gazdagságot kérdőjelezem meg, hanem az egésznek a szakmai döntését. Ha "Dzsudzsi" a világ legjobbjai között szeretne szerepelni, ahogy azt többször is nyilatkozta, akkor szerintem két dolgot tehet:

1: lehúz még egy szezont a PSV-nél, még egy minimum ilyen idényt produkál, és utána garantáltan helye lesz a fentebb említett top bajnokságok valamelyikében

2: már most erősebb bajnokságba igazol, de akkor számítania kell rá, hogy sokkal nehezebb dolga lesz bekerülnie a kezdőcsapatba, mint ha az 1-es utat járná be. Ez persze nem baj, ha tud és akar is küzdeni, de egyes kritikusok – és valahol szerintem is – Balázs még azért nem nőtte ki teljesen a PSV csapatát.

A jelenlegi, Törökországba való igazolása pedig szerintem visszalépés lenne, főleg, ha az azutáni jövőjét nézzük. Oda majd ráér akkor menni, ha majd csak levezetni akar már…

Komolyan mondom, ezt nem hiszem el. Fabio Capello, a labdarúgás egyik legnagyobb edzője, legokosabb mestere, leg… had ne folytassam, szóval az egyik „isten”. Anglia szövetségi kapitánya, és ma keret hirdetett. Nem is akármilyet…

A bejegyzés elején mindenképpen el kell mondanom, hogy – bár ez azt hiszem látszik az oldaldobozokból is – számomra az elsőszámú válogatott Anglia (Magyarországot most ne vegyük ide). A szívem valamiért mindig is a háromoroszlánosok felé húzott, még az 1996-os Európa-bajnokságon szereplő gárda, elsősorban természetesen Alan Shearer fogott meg, és azóta is tart a románc.

OFF

Egy kis freudi beütés is biztos van azért, ugyanis a FIFA 94-től kezdve folyamatosan Angliával játszottam az első mérkőzéseket, ugyanis a játék bekapcsolása után mindig rámentem a quick match-re, ahol egy „barátságos” német-angol csörte résztvevői közül rendszerint utóbbit választottam.

ON

Na de térjünk vissza a jelenre. Szóval, Angliának mindig is legendásan jó játékoskerete volt, de valahogy az utóbbi években (évtizedekben) sosem tudtak odaérni a jobb pozíciókhoz. Vagy egy butaság miatt estek ki (1998: Beckham), vagy csak szimplán szarok voltak (pl. amikor Seaman benézte Ronaldinho szabiját, és az angolok emberelőnyben sem tudtak győzni…). A Sven Goran Eriksson-os éra gyakorlatilag egy szót sem érdemel, nevetséges taktikát és felfogást alkalmazott a svéd, s tette mindezt állandóan. DE aztán jött a remény Fabio Don Capello személyében…

A csapat simán kijutott a VB-re, végre nem kellett izgulni, mint például anno a görögök ellen, és ha sokszor nem is volt szemet gyönyörködtető a játék, de legalább hozták az eredményeket, és náluk már ez is nagy szó (bár mi is így hoznánk…) Aztán az öreg Mester gondolt egyet, és szerintem egész Angliát sokkolta azzal, hogy kihagyta a Világbajnokságra utazó keretből Darren Bentet, valamint Theo Walcottot. Hmm. És hmmmmm. What the fuck, és ooo my God!!!

Szerintem aki ismeri a két játékost, annak felesleges bármiféle hosszú magyarázatokat írnom, legyen  most elég ennyi: Theo Walcott a Premier League leggyorsabb játékosa, ezt egy cikkben olvastam egyszer (tudom, hol a cikk?! – bocsánat, nem tudom). Bentet pedig az angol góllövőlistán egyedül egy Wayne Rooney nevű srác tudta megelőzni… Miről beszélünk? Tényleg annyira jól állnak a fiúk, hogy megengedhető ennek a két futballistának a számításba nem vétele? Én nem hiszem.

Egy szó mint száz, ezt csak egyféleképpen fogja megmagyarázni a Don Egy világbajnoki címmel, esetleg egy 4 közé jutatással. Minden más csalódás és kudarc lesz, és akkor aztán jönni fognak a kritikus hangok arról, hogy miért kellett otthon hagyni az említette játékosokat. De ezzel azt hiszem Capello is tisztában van. Remélem.

A világbajnokságon nem kérdés, hogy melyik válogatottnak fogok drukkolni. Azt hiszem a dal meghallgatása után meg fog nőni a tábor :D

köszi a dalért a www.engerland.blog.hu-nak, én ott találkoztam vele. Jó tombolást!

Kicsit meglepő híreket olvastam az imént, miszerint Leonardót, az idei szezonban a Milant irányító trénert választották meg az év edzőjének a kollégái. Azonban ha csak egy nagyon kicsit mélyre ásunk, akkor már egyáltalán nem akkora szenzáció ez a szavazás.

Azt azért az elején leszögezném, hogy nálam egyértelműen José Mourinho az év edzője, nem csak Olaszországban, hanem az egész világon. Bárki mondhat bármit, nézzük meg az eredményeit, és aztán csukjuk be a szánkat. Szerintem.

De ha már nem Mourinho kapta ezt a díjat a taljánoknál, akkor igenis Leonardo volt az, aki rászolgált erre az elismerésre. Újonc edzőként egyáltalán nem volt könnyű dolga: meg kellett volna előznie a klasszisokkal jobb játékoskerettel rendelkező Mourinho-féle Intert, valamint a hosszú évek óta együtt játszó (természetesen a magra gondolok) Rómát. Nem volt ez egy könnyű idény, ráadásul ha a játékoskeretet is figyelembe vesszük, könnyen megállapítható: ez a Milan már szezonok óta hatalmas vérfrissítésre szorulna, az átlagéletkor nem túl alacsony, de legalább magas, és az idei bajnokságban még Ronaldinho is hozta / hozogatta a korábbi formáját. Meg lett a harmadik hely, dobogó, jövőre BL, miről beszélünk? Pár minőségi igazolással ismét mérvadóak lehetnek majd az európai szintéren is, ráadásul, nézzük meg azt is, hogy a másik zöldfülű mester, Ciro Ferrara hogyan szerepelt (le) a Juventussal.

Nem igazán értem a Milan koncepcióját, nyugodtan adhattak volna még egy szezonnyi bizonyítási időt Leonardonak. De hát, ez a profi(t orientált) futball már csak ilyen, és ezek után amúgy kíváncsian várom, hogy kit fognak előhúzni a cilinderből Milánóban.

Nekünk meg téged. De minél gyorsabban, lehetőleg már holnap. Mert ez így nem mehet tovább.

A magyar labdarúgó-válogatott 3-0-ra kikapott Németországtól, barátságos mérkőzésen, hazai pályán. Ez az eredmény egyrészt senkit sem érdekel, lévén hogy tétnélküli volt, de nem is ezzel van a gond. A probléma, a rettentően súlyos probléma a csapat játéka, illetve bocsánat, „játéka”.  Az, hogy a mérkőzés végére sem igazán jöttem rá hogy a drága holland mester végülis milyen játékrendszert képzelt el, biztos az én hibám. Na de nem tudok elmenni a kezdőcsapat bizonyos játékosai mellett; nézzük:

A kapuban Király Gábor. Tisztelem és becsülöm a pályafutását, fénykorában szerintem Európa 30 legjobb kapusába is beletartozatott, de az idő már eljárt felette. Igen, tudom, volt pár hatalmas védése, gratulálok is neki, szép volt, nade a második góllal mi a helyzet? Ilyet a serdülő 8-ban látni, és tuti, hogy a srácnak többet nem kell mennie edzésre. Botrány! Ráadásul pont egy barátságos meccsen végigvédetem a 34 éves Királyt, amikor ott van egy Fülöp Marcink, ott van egy fiatal Gulácsink, akit megnézhettünk volna egy szinten feljebb? Koeman, ezt magyarázd meg…

Védők: Bodnár – Horváth G. – Vanczák – Bodor. Azok után, hogy Juhász Roland egy poszttal előrébb kapott helyet, nem vitatkozom ezzel a résszel, előzetesen a beválogatott játékosok közül én is hasonlóan alakítottam volna ki a négy védőt (bár nálam Roli maradt volna az eredeti posztján). Teljesítmény: 3 kapott gól. Ez azt hiszem mindent elmond róluk, ez bizony közepes, maximum! Ugyanis például Marin olyan szinten bolondot csinált belőlük hogy én szégyelltem magam, és akkor Cacau góljáról még nem is beszéltem. Elképesztően lassúnak tűntek a németek mellett, de mi lesz akkor a hollandok ellen?? Azt hiszem megjátszom hogy 3 gól fölött kapunk…

Középpálya – Csatár. Ezt muszáj egybevennem, ugyanis Koeman itt követte el véleményem szerint a legnagyobb, és a lehető LEGIDEGESÍTŐBB hibát: hazai pályán, barátságos mérkőzésen, a csaaptunk feláll 1, azaz egy szem csatárral, akit ráadásul Torghelle Sándornak hívnak. Hmm. Magyarország, én így szeretlek! Most nem szeretnék belemenni Torghelle Sanyi kritizálásába, aki tudja, tudja, aki nem, nem. DE! Miért nem lehet minimum 2 ékkel kezdeni, miért?? Ezt affajta játékstílust, amit Koeman VÉLHETŐEN játszani szeretett volna (4-2-3-1-es hadrend), nem ilyen labdarúgókkal kell megcsinálni! Azt olyanokkal lehet, akik mindkét lábukkal egyformán jól bánnak, technikásak, tudnak SOKAT futni, távolról jól lőni, és úgy egyáltalán LŐNI! Nos, Dzsudzsák isteni balosa iránt minden tiszteletem, de hogy **** régen játszott jól a válogatottban, az is biztos (tudom tudom, mások a társak…Részben igazat is adok, de általában azért Eindhovenben jobban meg szokott szakadni a pályán!)  Huszti nekem egyáltalán "nem jön be", mint játékos, nem is értem. hogy tarthat ott, ahol tart, számomra ő egy rejtély (és állandó CSERE). Koman egy szinttel lentebb már bizonyított, megérdemelte a lehetőséget. Ettől függetlenül ez nem az ő meccse volt, de fog még ő sorsdöntő pillanatokban gólt szerezni, nekem ez a véleményem. Torghelle: …

Összességében ritka szar futballt láthattunk, főleg a mi részünkről. El kellene gondolkodni sok dolgon, de egyen mindenképp: Inkább Koeman szigorát, egycsatáros rendszerét, és az állandó magyarázkodásait, vagy a szökő évente egyszer előforduló Gera hisztit szeretnénk elviselni? Mert őszintén szólva rohadtul nem érdekel, hogy mit csinál Zoli az öltőzőben és a válogatott edzéseken, ha ő az EGYETLEN olyan játékosunk, akiben van valami váratlan, szép, és igazi futballra emlékeztető megmozdulás. Akiben van reményünk.

Balotelli Totti ellen. A pikáns olasz kupadöntőnek természetesen a pályán kívül is lett folytatása, nevezetesen Balotelli ügynöke azt mondta, hogy Totti rasszista, és tiltsák el félévre a római klasszist. Na már most. Az esettel kapcsolatban természetesen a két támadó teljesen mást mond, Totti szerint az Inter játékosa végig provokálta őt, míg utóbbi szerint Francesco a bőrszínére tett megjegyzéseket. Hogy őszinte legyek:

Én mindkettőt teljesen el tudom képzelni! Ez a két ember – azon túl, hogy a futballhoz is konyítanak azért, sőt… - a Serie A legidegesítőbb, leggusztustalanabb és sok esetben sajnos legirritálóbb játékosai közé tartozik. Persze egyik sem tesz túl Materazzin, de azért szoros a verseny… Ami a lényeg, most Totti eltiltásának a mértékén megy a huzavona, viszont én személy szerint annak örülnék a legjobban, ha mindkét játékost jegelnék egy darabig.

Totti – ha igazat is mondott – annyira könnyen veszti el a fejét, és akkora brutalitással rendelkezik, hogy nem engedném egy ideig játszani. Pihenjen egy kicsit, vegyen egy új autót vagy akármi, csak ne a focival törődjön.

Balotelli meg… Odaszúrt még egyet természetesen Tottinak, s azt mondta, hogy azért volt ideges a római futballista, „mert régebben ő volt a legjobb csatár, de most már tudja, hogy én vagyok az”. Ekkora nagyképű, ki ha én nem focistát ritkán látni és hallani, főleg úgy, hogy teljesítményben mostanában még a magyar NB3-as játékosok is simán megverik. Egy kicsit vissza kellene venni az arcból, dolgozni, küzdeni kellene, és majd esetleg aztán beszólogatni. Hiszen az edzője, a nagy José is ezt csinálja, de akkora tudással, eredménysorral és főleg mostani szerepléssel, én azt mondom hogy: megteheti… De te, öcsisajt, nem!

Érdekes döntést hozott az UEFA: A Barcelona – Internazionale mérkőzésen kiállított Thiago Mottát ugyanis két mérkőzésre is eltiltották. Ez önmagában még nem borzolná fel a kedélyeket, elvégre piros lap után ez benne van úgy mond a pakliban, azonban ha megnézzük hogy miért kapta az eltiltást, akkor már húzhatjuk egy kicsit a szánkat…

Én úgy gondolom, hogy egy ilyen eset, főleg egy Bajnokok Ligájának a visszavágóján nem akkora horderejű, hogy azt piros lappal kellene büntetni már a mérkőzés első félidejében. Hiszen látjuk Busquetset, aki ravaszul kipillant haláltusájának közepén…Erre pedig csak hab a tortán, hogy az UEFA ezen felvételen láttán még két mérkőzésre elkaszálja Mottát. Miért? Milyen okot tudnak erre felhozni? Eleve kétes döntés volt (szerintem!), de ha már piros, legyen, na de látva ezt a színészi teljesítményt akár Busquestet is el lehetne tiltani! Ehelyett Mottát büntetik meg nem egy, hanem két meccsre. UEFA, én így szeretlek!

Franceso Totti ismét alkotott. A Róma szépfiúja és jobb napjaiban ügyeletes gólvágója megint megmutatta azt, hogy miért utálják őt oly sokan ezen a világon. Emlékezhetünk rá, hogy volt már régebben pár meredek húzása, valamint világversenyen is köpött egyet a világra, de a Róma – Inter mérkőzésen is hozta a (brutális...) formáját. No comment.

Az Olasz-kupa döntőjét egyébként - ha valaki nem tudná - José Mourinho csapata nyerte meg Milito góljával. Gratula nekik!

Olvasom a híreket, miszerint a Ferencváros futballcsapata valószínűleg ismét külföldi edzőt fog megkérni arra a nemes feladatra, hogy irányítsa a zöld-fehér gárdát. De vajon tényleg külföldön keresendő a megoldás?

Ferencvárosi Torna Club. Az egykor szebb napokat látott együttes a mai napig fogalom, ugyanakkor az ember önkénytelenül is hozzáteszi azt, hogy „De azért EZ a Fradi már nem AZ a Fradi…”. Bizony. Nyilván nem az elmúlt 1-2 évben, hanem inkább 5-6-7 évben jó indult nagy hanyatlásnak a Fradi (de persze beszélhetnénk a BL idején elszórt milliókról is...), de kétségtelen, hogy leginkább az angolok megjelenése óta agonizál. Nem sikerült elsőre a feljutás anno az NB2-ből (habár a kizárásuk jogtalan volt, vagy ha jogos, akkor körülbelül 4 csapat indulna minden évben az első osztályban), aztán most az NB1-ben sem megy annyira. Edzőt is cserélnek, mert nincs megfelelő papírja, meg amúgy is.

De kérdezem én: Nem teljesen mindegy, hogy ki ül le hivatalosan az FTC padjára? De. Úgyis a háttérből szólnak az angol urak, hogy láttak valami tehetséges futballistát a Kirgizisztán 4. osztályában, akinek amúgy van egy másik kiváló balbekk ismerőse a Máltai harmadik ligában… Amíg a Ferencvárosban ilyen nevenincs, kiégett, Anglia 4. osztályában sem játszó öreg buldózereket hoznak (tisztelet a kivételnek!), addig nincs miről beszélni. S addig teljesen mindegy, hogy ki lesz az edző. Arról nem is beszélve, hogy szerintem Magyarországon is lehetne találni tehetséges, hazai szinten sikeres trénert, de hát a Fradi most már egy európai márka lett, kvázi egy multinak a hazai képviselője, úgy hogy ide külföldi edző jön, és punktum! Olvastam is több helyen, hogy José Mourinho valószínűleg távozik Milánóból a szezon végén…