A pályán kívülről könnyű!

Kicsit meglepő híreket olvastam az imént, miszerint Leonardót, az idei szezonban a Milant irányító trénert választották meg az év edzőjének a kollégái. Azonban ha csak egy nagyon kicsit mélyre ásunk, akkor már egyáltalán nem akkora szenzáció ez a szavazás.

Azt azért az elején leszögezném, hogy nálam egyértelműen José Mourinho az év edzője, nem csak Olaszországban, hanem az egész világon. Bárki mondhat bármit, nézzük meg az eredményeit, és aztán csukjuk be a szánkat. Szerintem.

De ha már nem Mourinho kapta ezt a díjat a taljánoknál, akkor igenis Leonardo volt az, aki rászolgált erre az elismerésre. Újonc edzőként egyáltalán nem volt könnyű dolga: meg kellett volna előznie a klasszisokkal jobb játékoskerettel rendelkező Mourinho-féle Intert, valamint a hosszú évek óta együtt játszó (természetesen a magra gondolok) Rómát. Nem volt ez egy könnyű idény, ráadásul ha a játékoskeretet is figyelembe vesszük, könnyen megállapítható: ez a Milan már szezonok óta hatalmas vérfrissítésre szorulna, az átlagéletkor nem túl alacsony, de legalább magas, és az idei bajnokságban még Ronaldinho is hozta / hozogatta a korábbi formáját. Meg lett a harmadik hely, dobogó, jövőre BL, miről beszélünk? Pár minőségi igazolással ismét mérvadóak lehetnek majd az európai szintéren is, ráadásul, nézzük meg azt is, hogy a másik zöldfülű mester, Ciro Ferrara hogyan szerepelt (le) a Juventussal.

Nem igazán értem a Milan koncepcióját, nyugodtan adhattak volna még egy szezonnyi bizonyítási időt Leonardonak. De hát, ez a profi(t orientált) futball már csak ilyen, és ezek után amúgy kíváncsian várom, hogy kit fognak előhúzni a cilinderből Milánóban.